Igen, ő a zenekar koncertszervezője, és arcátlanul bevállaljuk, hogy költői énjét is népszeűsítjük. Ez a kép különösen jól mutatja az élet nagyobb kérdései között folyvást vergődő értelmiségi költő kegyetlen tusáját, melynek eredményeképpen mintegy a feszültségek kagylóhéjában születő gyöngyként napvilágot lát mindig kérdező de választ soha nem találó lírája. Na, ilyesmiket írna nyilván az, akinek irodalmár a szakmája. Mi inkább azt javasoljuk, olvassatok verseket!

Nehéz erre mit mondani, talán csak annyit, hogy érthetetlen, hogy ha ennyien vannak, nem akad egy, aki képes lenne kevésbé erőltetetten megfogalmazni ezeket a gondolatokat. Ráadásul a zene... igen, értem én, hogy a fiatalosság benyomásától azt remélik, hogy új embereket nyerhetnek a kereszténységnek, de a kereszténység soha nem lesz fiatalos, főleg nem attól, hogy DJ Bobo-szerű popalapot tolunk alá. Az 15 éve volt fiatalos.

Dim lights

Don Schmierer: Megelőzés! Megelőzés! Megelőzés! A homoszexualitás megelőzése fiatalkorban. (Új Remény Alapítvány, Debrecen, 2006).

Akinek netán meglenne a Mein Kampf, Mao Vörös Könyvecskéje és a Sztálin összes, annak a polcáról ez a kötet sem hiányozhat. A szeretet vallása ismét nekilendül, hogy Isten mögé bújva erősítgesse saját morális felsőbbrendűségének bástyáját. Ha nem a nők, vagy más vallások képezik a halálos ellenséget, a homoszexualitás akkor is mindig kapóra jön. Magyar viszonyok között alig érthető (de fröcsögésre annál több alapot biztosító) amerikai baromság, igen rossz fordításban, melynek ihletője kevésbé Isten, mint a nietzschei hatalom akarása.

A szerző. Don Schmierer Kaliforniában él, és a His Servants nevű gyülekezetet vezeti. Természetesen két gyermeke és egy szerető felesége van, féli az Urat, és szabadidejében programokat dolgoz ki arra nézve, hogyan lehetne mindenki identitását az övéhez hasonlóra formálni. Gyorsan le kell szögeznünk: Schmierer nem rosszindulatból teszi ezt. Schmierer tapasztalta, hogy az efféle élet elhozza a biztos boldogságot. Annyin felejtett el mélyebben elgondolkodni, hogy meglehet, nem mindenkinek. Kalifornia persze a valódi, kemény -mondjuk ki- buziság otthona is. Nyilvánvaló, hogy a helyi meleg közösség meglehetős undort vált ki környezetéből, hiszen itt valóban olyan gyakori az AIDS, mint a nátha, a szexuális partnerek pedig szinte rotációban váltják egymást. A legvalószínűbb, hogy Schmierert is ez undorította el, és -Istenfélő emberként- mindössze annyit akart mondani: "Tudok jobbat." Csakhogy elfelejtette hozzátenni: Kaliforniai vagyok, és a helyi viszonyok alapján szövegelek. Innentől fogva állításai sajnálatosan általánosak, amely pl. a viszonylagosan tájékozatlanabb magyar hívőben azt a benyomást keltheti, hogy a világ összes melege ugyanolyan: az Ördög szolgája. Nem lennék annak a helyében (ha meleg, ha nem), akinek a szülei ezt a könyvet megveszik, és el is hiszik a benne foglaltakat.

A könyv. A páli kereszténység legújabb gyöngyszeme. A könyvet átható alapgondolat: Gyűlöljük a homoszexualitást, mert utálatos bűn, de szeressük a homoszexuálisokat, és igyekezzünk őket (saját képünkre) átformálni, mert "valójában senki nem homoszexuális a természeténél fogva." (34.o.) Utóbbi feltételezéssel Schmierer egyben rendíthetetlen református hitéről is tanúbizonyságot tesz- mint tudjuk, a reformátusok kedvelt jelmondata: "Hiszem, mert lehetetlen." És, hogy miben is áll ez a szeretet?

"Az igen kockázatos magatartásmódokhoz- alkoholizmushoz és kábítószer-élvezethez, anorexiához és bulimiához, szexuális függőséghez és eltévelyedéshez- vezető irányultságok korán felismerhetők és kezelhetők, mielőtt önpusztító szokásmechanizmusuk kormolyan károsítaná vagy tönkretenné az érintettek életét. Ugyanez mondható el a homoszexuális irányultságról is. Minél előbb felismerik és kezelik, annál valószínűbb, hogy sikerrel jár a megelőzés." (37.-8.)

És, hogy hogyan is valósítsuk meg ezt a szeretetet?

"Győződjünk meg róla, hogy minden érintett lelkigondozó biblikusan és tájékozottan (kiemelés tőlem, B.G.) szemléli-e a homoszexualitást, nem feltételezve, hogy "genetikailag előre meghatározott" dologról van szó."

Ilyen tájékozottság mellett persze nem nehéz szeretni. A megelőzés azonban nem csak a lelkigondozók feladata. Schmierer aranyos fiktív párbeszédekkel szórakoztatja az olvasót, amelyekben egykori homoszexuálisok "térnek meg", akik nem térnek meg, meghalnak AIDSben, diákok szólalnak meg, akik "hosszú ideje járnak gyülekezetbe, így kétségkívül meg tudják különböztetni a jót a rossztól", derék apák pedig egymás tudomására hozzák, hogy nem is baj, ha a gyerek rendetlen, csak meleg ne legyen. A -némileg kínos- nevetést egy dolog töri meg: a párbeszdek rettenetes fordítása. Vajon mi lehetett pl. a "Géza" eredetije az angol szövegben?

A 152. oldalon Schmierer már eljut addig, hogy a homoszexualitást egyszerűen a függőség pszichiátriai kategóriájába sorolja, miután egyébként a könyv elején már kesergett egy sort amiatt, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság levette a betegségek listájáról. De, hogy szerinte mi is alakíthatja ki a homoszexualitást? Lássunk néhányat a legszebbek közül:

"[ha az anya fiát]gyakran kéri arra, masszírozza meg." (167.o.)

"Gyenge szem-kéz koordináció." (191.o.)- a kedvencem. Schmierer teóriája szerint az ilyen gyereket nem veszik be az iskolai focicsapatba, és emiatt elbizonytalanodik férfi identitásában. Természetesen az "elveszett bárány" visszaterelgetésében is az első lépések egyike, hogy beválasztjuk valamilyen sportcsapatba (ld. 206.o.).

"Köztiszteletben álló vezetők bukása..." (192.o.)- El sem tudom képzelni, ez mit jelenthet.

A könyvhöz olyanok adták a nevüket, mint Dr. Beer Miklós katolikus püspök, vagy Kovács Károly addiktológiai szakpszichológus. Utóbbi a könyv szakmai lektora is volt, de sajnos a legtöbb szakmai hibát úgy, ahogy volt, meghagyta. A kész műhöz való legynagyobb hozzájárulása egy tökéletesen tudománytalan, ömlengő fülszöveg, valamiféle "kiáltvány az apákhoz." Elképzelhető, hogy Kovács Károly magánemberként ez a szövegrész is hitelesebb lenne.

És, hogy mit mondana Jézus? Schmierer tíz oldalakon át elemzi ezt a kérdést, és szerinte Jézus világosan a szeretetnek álcázott homofóbia oldalán áll. Szerintem Jézus egyszerűen csak borzalmasan szomorú lenne, hogy mit csináltak az üzenetéből.

"...és mindezért azt a javíthatatlan tökfejet (Szent Pált) kell felelőssé tenni." (Friedrich Nietzsche)

Julesz János professzor nyugalmazásáig az endokrinológiai önálló osztályt vezette és orvosi etikát is oktatott. Karakteres, impresszív jelenség, nevéhez olyan mondatok fűződnek, mint "...beszélgetnék még nagyon szívesen magukkal, de közben ez a szerencsétlen meg megrohad itt az ágyon." Julesz János mellesleg egyike a ma élő legtehetségesebb - ki gondolná? - költőknek. Eddig 3 kötete jelent meg a Medicina (!) gondozásában: Michelangelo golyvája, A visszavett szüzesség, Csak játszom a szavakkal. A jó professzor döbbenetes mélységű klasszikus műveltségről tesz bizonyságot ezekben a kötetekben, de senki ne ijedjen meg- ezt önmagához hűen teszi. A hippokratészi eskü 4 különféle versformában való lefordításán túl a téma többnyire a szex (vagy az erre való időskori képtelenség feletti bosszankodás) és az orvosi szakma minden velejárója. Csak, hogy lássuk, miről van szó:

Lidokain kenőcs

"Hogy túl hamar ne süljön el, nosza,

zsibbasztó krémet kenjetek oda!"

így szól az andrológus.

De sír a nő: Szent Rókus!

Kencédtől keserű lesz fallosza.

(Limerikek 1-24; 2.)

Összességében igen jól jár, aki ezeket a köteteket megveszi, mert egyszerre kap mélységet és koszorúér-görcsöt a röhögéstől. A Medicina szegedi boltjában most darabja ötszáz forintért kapható. Csak ajánlani tudom.